- Mi motivált arra, hogy teológiával foglalkozz, miért választottad ezt a főiskolát?
Ezt a kérdést már többször feltettem magamnak a 3 év során, de sosem kaptam rá igazán választ. Már 16 éves koromban tudtam, hogy én az ATF-re szeretnék jönni tanulni, és ennek érdekében megtettem mindent. Sose éreztem azt, hogy rosszul döntöttem volna és sose bántam meg, hogy ide jöttem. Utólag visszatekintve csak azt tudom mondani, hogy szerintem Istennek terve volt azzal, hogy ide küldött engem.
- Milyen hatást gyakorolt életedre és hitedre a főiskola?
A bölcs Salamon azt mondta a példabeszédekben, hogy „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a szentek megismerése ad értelmet” (9:10). A hithez elengedhetetlen az ismeret. Az ember minél többet tud Istenről, annál jobban rácsodálkozik, és talán ez az, ami készteti az embert a tovább tanulásra. Minél jobban elmélyültem a tanulmányaimban, sokszor annál közelebb éreztem magam Istenhez. Rengeteg bizonytalanság volt a fejemben, amit az órák alatt sikerült a tanároknak helyre tenniük bennem. Igaz sokszor ráment egy egész óra, de végeredményben egy szerető Istenképet kaptam az iskolától.
- Melyek voltak a legérdekesebb és leginspirálóbb kurzusok amelyiken részt vettél?
Legjobban talán a Laikusok képzése és motiválása órák tetszettek, ahol a gyülekezet motiválásáról tanultunk. A tanárunk olyan hitelesen adta át számunkra az anyagot, hogy azt éreztem, én vagyok a legmotiváltabb tanuló / gyülekezeti tag. Azon óra ismeretei egy gyülekezet életébe fektetve nagyon hasznosak tudnak lenni. Másfelől a pásztorálpszichológia, homiletika, vezetők képzése és a csoportdinamika órák különösen elnyerték a tetszésemet.
- Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a főiskola tanulmányaid során?
Az egyik legnagyobb kihívás az volt, amikor rá kellett döbbennem arra, hogy nem minden úgy van, ahogy én azt addig tudtam. Sok témával kapcsolatban más elképzeléseim voltak, amiket a tanulmányaim során újra kellett építenem önmagamban. A másik ilyen kihívás az online oktatás volt. Utolsó évben kezdtem érezni mindazt az ismeretbeli hiányosságot, amit az online elvett tőlem, és harmad évben teljes erőmmel azon voltam, hogy ezeket pótolni tudjam.
- Van-e olyan emlékezetes történet, amit megosztanál velünk?
A történelem sosem volt az erősségem és sajnos ez a főiskola után sem változott meg, de általában ilyen körülmények közt születnek az emlékezetes történetek.
Még elsőben egy egyháztörténelem órán a nagy skizmáról tanultunk. Ahogy a tanár magyarázta a történéseket azt mondta, hogy „egy kiátkozó bullát tettek a templom oltárára”. Nagy megdöbbenéssel kaptam fel a fejemet és kérdeztem vissza, hogy „egy kiátkozó hullát???”. A tanár persze nem vette észre egyből, hogy félre értettük egymást így helyeselt, hogy „igen, egy kiátkozó bullát”. Jelzem, én másodjára is hullát értettem. Az óra folytatódott tovább, én meg teljesen lesokkoltan és megbotránkozva ültem a padban és csak ezen járt az agyam, mire megint megszólaltam a semmiből: „Oké, de emberi vagy állati hullát??” Sosem felejtem el azt a fél perc csöndet, ahogy a tanárral akkor néztük egymást teljesen értetlenül.
- Milyen tanácsot adnál azoknak, akik érdeklődnek a főiskola képzései iránt?
A gyülekezetünk lelkésze egyszer azt mondta, hogy a teológián töltött évei voltak élete legszebb évei. Nos, belegondolva én is pont ugyan ezt érzem. Sosem gondoltam volna, hogy a teológiai tanulmányok ennyire ki fogják tölteni az életem és ennyire jól fogom közben érezni magam. Szóval kedves érdeklődő… Azt tanácsolom neked, hogy ne habozz és ne félj belekezdeni a tanulásba. Az első félév után minden kétséged szertefoszlik majd és itt ragadsz, ahogy sokan mások is tették már előtted.
- Mint a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnöke, milyen céljaid voltak és, hogyan kezelted a kihívásokat?
HÖK elnökként az volt a célom, hogy összehozzam az iskola diákjait egymással. Sokan végzik úgy el a főiskolát, hogy senki mást nem ismernek, csak azokat, akikkel egy osztályba járnak. Mivel az ATF nem egy nagy iskola, nagyon szerettem volna ha a diákok szaktól, évfolyamtól függetlenül jobban összebarátkoznának és egy nagyon jó közösség jönne létre. Kisebb nagyobb sikerekkel sikerült ezt elérni, de úgy érzem, hogy egy mandátum nem elég ennek a teljes megvalósításához. A kihívásokat igyekeztem minél racionálisabban kezelni, ugyanakkor a diákok érdekeit tartani leginkább szem előtt.
- Milyen programokat szerveztél elnöki mandátumod alatt, amelyek elősegítették a hallgatók bevonását?
Elnökségem alatt az egyik legsikeresebb program az a palacsintázás volt. A palacsintát kötöttük társasjáték esthez, film esthez, kávé délutánhoz vagy bármihez, amit éppen aktuálisan csináltunk. Mottónk lett, hogy „ha a hasam boldog, mindenki boldog”. Ezen felül novemberben szerveztünk egy zsinagóga látogatást, februárban egy iskola promoválást Erdély különböző pontjain és áprilisban egy széder vacsorát zsidó módra. Ezen programok megvalósulását nagymértékben köszönhetem a tanároknak, akik segítették az elképzeléseimet megvalósítani.
- Milyen tanácsokat adnál a jövőbeni HÖK elnökének?
Azoknak, akik jelentkeznének elnöknek azt tanácsolom, hogy csak akkor jelentkezzenek, ha van idejük csinálni. Az elnökség egy nagyon idő és energia igényes munka, ami stresszel jár és alázatosságot, lelki rezilienciát követel. Ha ez megvan akkor csak azt kívánom, hogy legyen bátor új és kreatív ötletekkel előállni még akkor is, ha elsőre másoknak ez furcsának tűnik. Legyen bátor hangot kérni a szenátusban és kiállni a diákok érdekei mellett. Ne féljen megkérdezni a diákokat, hogy mire lenne szükségük, hisz két ember közt a legrövidebb út mindig az egyenes. De egy valamit azonban sose felejtsen el, hogy ő van a diákokért és nem a diákok érte.