Szeptember utolsó hétvégéjén közösségi napokat rendeztünk a Főiskolán. Szombaton a Péceli Adventista Gyülekezettel együtt tartottuk az istentisztelet, zenészeik vezettek minket a dicsőítésben, a gyermekek felé is a Gyülekezet tagjai szolgáltak gyermektörténettel és korcsoport szerinti foglalkozással, a Főiskola pedig a lelki tartalomból vette ki részét. Az igehirdetést Szilvási Andrástól hallgathattuk meg, aki Hit és tudás – mindig a Bibliáé az utolsó szó? címmel tartotta előadását, melyben kitért az Isten alkotta négy ismeretcsatornára (Biblia, Racionalitás, Intézményesség vagy hagyomány, Tapasztalat), melyeket egyensúlyban tartva, életünket „józanul, igazságosan és kegyesen” tudjuk vezetni.
Annak érdekében, hogy az elhangzott előadás könnyebben beépüljön a tudatunkba, csoportos beszélgetés formájában dolgoztuk fel az előadó által megadott kérdéseket. Beszélgettünk arról, kiben milyen gondolatokat keltett a téma, hogyan lehet megőrizni a négy pillér közti egyensúlyt, és milyen veszélyekkel jár az, ha az egyik ismeretforrást túlhangsúlyozzuk a többi rovására.
Ebéd után, kapcsolódva a délelőtti gondolatokhoz, a jóléti evangélium témáját jártuk körül szintén csoportos beszélgetés formájában. Ez a tanítás röviden arról szól, hogy Isten az övéinek, akik szövetséget kötöttek vele, garantálja a bővölködő életet: anyagi javakat, lelki és fizikai jólétet. Ha betegség éri a hívőt, csak imádkozni kell hittel, és az Úr meggyógyítja őt. Ha ez mégsem történne meg, akkor a hiba az emberben van: nincs elég hite, titkolt bűneit rejtegeti, vagy démonok támadják. A beszélgetés során időt fordítottunk arra, hogy megismerjük az így gondolkodó keresztények érveit, majd pedig törekedtünk az ellenérveket oly módon felhozni, hogy mind a négy ismeretforrás megjelenhessen bennük.
Mivel lelkünk ápolása mellett testünket sem hanyagolhatjuk el, ezért vasárnapra könnyed túrát szerveztünk a meseszép Pilisben. Pilisszentlászlóról indultunk a Kéktúra útvonalán, egy rövid pihenőt tettünk a Kárpát-forrásnál található tűzrakó helyeknél, majd utunkat tovább folytattuk a Lenkó emlékműig. Visszafelé a már megismert ösvényen sétáltunk a kiinduló pontig, és közösen tapasztaltuk meg, kár volt előre örülni annak, hogy a túránk lejtővel kezdődött. Nagyon jó hangulatban telt a kirándulás, kicsiknek és nagyoknak, négylábúaknak és kétlábúaknak is igazi felüdülést jelentett.
Hálásak vagyunk, hogy ezen a hétvégén építhettük, ápolhattuk az ATF polgárai alkotta közösséget, tavasszal sok szeretettel várunk mindenkit a második felvonásra!