A diákélet lelki szervezése egy teológiai oktatási intézményben meglátásom szerint egy kétoldalú feladat. Egyrészről ideális esetben a diák egy olyan működő elméleti és gyakorlati keretrendszerbe csatlakozik be, amely benne komoly, releváns kérdésekkel való szembenézésre bátorítja, amely időnként elkerülhetetlenül kényelmetlen. Másik oldalról azonban ugyan ez a rendszer nem hagyhatja magára a diákot a kérdéseivel egyedül küzdeni, hanem azt mederben tartva egy érzelmileg és lelkileg biztonságos szociális közeget kell biztosítson ahhoz, hogy a kérdésekkel való szembenézéssel járó stressz ne árassza el a diákot, hanem azzal úgy tudjon szembenézni, hogy az tágítsa a perspektíváit és fejlessze tudását, képességeit, közelebb vigye őt egy kiegyensúlyozott, holisztikus ön- és istenképhez.
A szolgálatomon keresztül a diákok számára egy olyan szupportív és elfogadó szociális és lelki közeget nyújtok tehát, amelyben egyrészt a főiskolán töltött idejük alatt felszínre kerülő akár magánéleti jellegű, akár a tanulmányaikhoz szorosabbak kapcsolódó dilemmáikban, kérdéseikben támogatást kaphatnak, másrészt lelkileg megerősödhetnek és felkészülhetnek arra, hogy megfelelően fogadják további kérdések, dilemmák, lelki problémák felszínre kerülését. Mindehhez szorosan kapcsolódik a diákok integrálása egy olyan lelki családba, egyházba amely több dimenziós szupportív csoportként működik, amelynek részét képezi a kampusz területén működő gyülekezetbe való aktív becsatlakozásnak a lehetősége.
Szolgálatommal a diákokat bátorítom, hogy aktívan és a gyakorlatban is fedezzék fel Istentől jövő elhívatásukat.
Diákélet lelki szervezése
